A vércukor kifejezés a vérben található cukorszintet jelenti, mely a szervezet energiaforrásaként szolgál. Az inzulin hormon döntő szerepet játszik a cukor anyagcseréjében, mivel ez teszi lehetővé, hogy a cukrok bejussanak a sejtekbe.
Az ételeink egy részéből szénhidráthoz jutunk. A szénhidrátok olyan energiát adó élelmiszerek, melyek az emésztés és felszívódás után növelik a vérben levő cukorszintet.
Tudományos nevükön a szacharidok – a görög eredetű szó jelentése édes – a növények által, fotoszintézis során termelt, szén-, oxigén- és hidrogéntartalmú szerves vegyületek. A növényekben ők képeznek vázanyagokat (cellulóz), valamint tartaléktápanyagokat (keményítők). Ezenkívül más fontos szerves molekulák felépítésében is részt vesznek: az RNS ribózt, a DNS dezoxiribózt tartalmaz.
Fontos szerepük, hogy energiát szolgáltatnak az állati és emberi szervezetben cukrok formájában.
A szénhidrátok közé tartozik például a szőlőcukor (glükóz), a gyümölcscukor (fruktóz), a répa- vagy nádcukor (szacharóz), a keményítő és a cellulóz.
A molekulaszerkezet összetettsége alapján 3 nagy csoportra osztjuk őket: egyszerű, kettős és összetett szénhidrátokra. Ezekről most ennyit, később visszatérünk rájuk.
A hormonrendszer legfontosabb feladata az agya, a szív és az izmok cukorral való ellátása.
Ha e folyamatban valami félresiklik, az vércukorszint-szabályozási gondot okoz, melynek következtében a hormonrendszer más része sem lesz képes tervszerűen működni.
Némi tudatos erőfeszítés nélkül majdnem lehetetlen elérni az egészséges, jól szabályozott vércukorszintet.
Amikor a megfelelő vércukorszabályozást szeretnénk elérni, a cél a test vércukor szintjének folyamatos, pillanatról pillanatra történő ellenőrzése és annak állandó értéken tartása.
Ehhez gondosan meg kell válogatni, mit viszel be a testedbe felkeléstől lefekvésig.
Ha pedig a eltértél az ideális táplálkozási rendtől, tudnod kell, hogyan állíthatod helyre az egyensúlyt.
A makrotápanyagok közül a szénhidrátok azok, melyek elsődlegesen szolgáltatják az energiát. A tested glükózzá bontja le a szénhidrátokat. A glükóz energia! Fel kell használni. Ha túl sok a bevitt glükóz, akkor a szervezetedben több inzulin szabadul fel a cukor eltakarítására a vérből, azaz a cukor sejtekbe és májba juttatásához.
A testmozgás természetes módszer a szervezet által kezelendő cukorterhelés csökkentésére. Így elkerülhetők a szénhidrátban gazdag étkezések utáni hirtelen vércukorszint emelkedések és zuhanások.
Ha a másik végletet nézzük: Glükóz, azaz energia nélkül a letargikusság, ingadozó hangulat, és romló a koncentráció (és ezzel együtt romló tanulási képesség) lesz úrrá rajtunk…
Amikor cukorhoz jut a tested, a vércukorszinted megemelkedik. A szervezet automatizmusa erre úgy reagál, hogy megemeli az inzulinkiáramlást a hasnyálmirigyből. Az inzulin segít eltüntetni a vérből a cukrot, úgy, hogy a sejtekbe viszi. A sejtbe a receptoron át vezet az út. Erre a receptorra az inzulin kapcsolódik. Csakis az inzulinnal együtt képes a cukor a sejtbe jutni ezen az inzulinra érzékeny receptoron át.
Amikor gyorsan, nagy mennyiségű cukor áramlik a vérbe, a vércukor emelkedés hirtelen túl magas lesz, amire a hasnyálmirigy egy löketszerű inzulinkibocsájtással reagál, hogy így segítse a sejtekbe juttatni ezt a nagyobb mennyiségű cukort, ám legtöbbször ilyenkor túl sok inzulin kerül kibocsájtásra (ahhoz képest, amennyit a sejtek képesek felvenni, azaz a receptorokhoz képest).
